MBB

No drágám, lement a ballagás szegedi, közösségi része. Meg kell állapítsam, az egyik legjobb osztályban végez a csibém. Nagyon szép volt-van-lesz, mint mindig, természetesen. Mint mindig.:)))) Csodálatos volt az egyenvirág, nekem nagyon tetszett. Az orchidea kis sárga lepkével olyan Melis volt. Képek folyamatában, duóban készültek, tudod kebelbarátném is fotózott, meg én is. Kicsit izgultunk, mivel majdnem: nem lett kész a blúz, időre. De mégis. Aztán meg a fodrász, képzeld, aki Nikikémet is levágta, olyan jó kis frizurt készített röpke félóra alatt, hogy csak na:)
Mi is odaértünk időben, sőt a többiek is. Még jó, hogy szólt Leona, hogy másnap nem lesz bolt, mert a vendégeknek nem tudtunk volna sört adni. Reggel akartam venni. Így aztán egy nagy rohanásban megvettük a szeszt is. Édesek voltak a csibék. Talizmánt kapott nővérkéjétől,s nem bírt várni, amúgysem jön haza most egyelőre, tudod felvételi:),odaadta a szülcsinapos meglepijét is. Képzeld, antik csokoládéöntő formát kapott, képzelheted az örömét. Hihetetlen a csibe. Ki is akarja próbálni. Azonnal. Gondolhatod. Persze még jó kakaópor sincs itthon. Na hallod.

A ballagás nagyon szép volt,és egyedi. Nem elég,hogy az utolsó szülőin majdnem megríkatott bennünket az oszifő azzal, hogy megköszönte,hogy a csodálatos gyermekeinket hozzá adtuk be, és ilyen örömet okoztunk neki, ilyen csodálatos öt évet. Már ez majdnem kiverte a biztosítékot. Hanem, hogy ráadásképp,az ötéves együtt töltött időben igazi közösségként lélegeztek, s megköszönte, hogy részese lehetett, illetve azt, hogy mi szülők is egyenrangú félként vettünk részt a dologban, s egy igazi csapatmunka keretében a lehető legjobbat hoztuk ki a gyöngyszemeinkből. Na gondolhatod. Erre a ballagási ceremónia csak a ráadás volt. Már a teremben édesek voltak, elénekelték a dalukat, mint valami csapatösszetartó indulót, csak a végső imát hiányoltam, tudod,mint az amerikai kosár meccseken:)Aztán az egyenvirág, meg az egymásrahangolódás, egymásrafigyelés. Hát igen,ritkán jün össze az ilyesmi, s pont, a legkritikusabb időszakban, ez a nagy dolog. S aztán maga az ünnepség,drágaságom, innen nem szöktél volna el:) Persze itt is volt ünnepélyes beszéd, igazgató egyebek, de röviden, valahogy a gyerkőcök voltak a lényeg, ahogy mindig is. Egy csomó kitüntetést kaptak, ez a Tömörkényben lehetetlen lett volna, mondjuk képzeld el, a kedvenc dirink az utolsókat rúgja, állítólag szeptembertől nyugdíjba megy. A füstködével, és a beszólásaival egyetemben. Mondjuk ott is új szelek fújnak. A sulidra nem ismernél rá,olyan gyönyörű lett, e ezzel az új ruhával,mintha új mentalitás is költözött volna a falak közé:)
Na ezt add össze:)
visszatérve a ballagásra, a szokásos műsoruk nem maradt el, egy igazi búcsúzást láttunk: igényesen, szépen, vidáman. a legjobban az öt év legjobb képeiből való válogatásfilm tetszett. Egek, milyen kislány volt még! De persze mindegyikük.
Nagyon ötletes volt, s állnunk sem kellett, hiszen a moziban ülősjegyünk volt.:)
Utána elrohantunk a párja virágáért és beültünk a Grafittoba:) ez egy új hely szeretni fogod te is. Most hogy nincs a VIrág, (nem tudom ezt fel tudod-e fogni, mióta élek,mindig volt, s most bezárták, suttyomban majdnem eladták)itt adják a legjobb fagyit, és kibővítve nagyon finom pizzát. Kiültünk a Kárászon a teraszára és a gyönyörű napsütésben megebédeltünk, majd következett a Déris ballagás. Oda már csak a kiscsibém ment. Lejártam a lábam,meg már kezdtek a virágok halódni. Mondjuk jól sütött a nap. Még szerencse, hogy Andrejjánkhoz elvihettük a cuccokat, Erzsókám megkávéztatott bennünket, Nikikémet etette is,frissen sütött kacsatöpörtővel,na gondolhatod. Ott bevártuk Édesapcikádat,hogy a fuvarba hazavigyen bennünket.

Kis icamicák:)

No drágám, képzeld a kis Puccának kis icái születtek. Eredetileg három is, de a kis hófehérke elpusztult. Viszont van egy nagyon szép fekete, hófehér popoval, megy egy Puccaforma icamica, az a legéletrevalóbb:) Nagyon gondos mama, szépen ügyel a kölykökre. Csináltunk neki kis kuckós helyet a szerszámosban, és tudta oda kell fialni. Ügyes.
Még nem zaklattuk őket, csak a kis farkincájukat látni, ahogy mozgatják, de nagyon édesek. Melcsikének dupla öröm, kedvence elalvása után. Mondjuk, sokáig nem tűnt föl nekünk, mert amikor eszik, mindig kis hordócska. És olyan jó egerésző ica, hogy ha ezt örökített át, akkor továbbra se látunk, csak a szájából kilógó egérfarkat.
Majd küldök fényképet.
Készülünk a ballagásra, s utána a buliba. biztos jó lesz,képzeld állandóan tanulnak.Te ezt érted?? Nem lesz semmi gond.
Most már majd csak haza is érsz.
Je és voltunk a vásárban, nem esett se hó, se eső, végre!Teljes csapattal, istenit szórakáztunk, és nagyon jól árultunk:) Még a drága baricsajom is meg volt elégedve,eltökélte,ha el akarják adni a házat , el kell kezdeni kipakolni a szarokat.Na ehhez mit szólsz??
Na és a szociográfiai tanulmány,komolyan vásárról vásárra egyre jobb:)Na és a lyukam, mármint a piros blúzom nyakán, roppant szép, csak a nap meg jól megadta, így aztán nem hiszed el leégett a lyuk:) Nem volt olyan röhejes, demost van egy lebarnult foltom, a legégett díszlyuk:)
Vigyázz magadra!
Csók:Anci

Locsolófiú, a legkisebbik:)

No képzeld, eljött a LEvibaba locsolni, nagyon édes volt, és nem beszélve arról, hogy milyen nagyfiús szerkóban nagyfiúsan:)
NAgyon jópofa volt, ahogy a nyelvén karattyolt, persze egy kummát se értettünk. Megkérdezte robi még egyszer, a Levi réemelte a szemét, és újra elmesélte, ugyanazzal a hangsúllyal, mint az előbb. Eszméletlen.
Nyugalmasan telt a húsvét, minden rendben van. Sütöttem foszlós kalácsot, egész jó lett.

Húsvét első eresztés

Adrikám, drágám, összeröffentettük a csapatot, és nekiálltunk a bográcsosnak. Apád tüsténkedett, nagyon finom cuppogós pörit készített. Sőt Anitáék miatt tárcsást is.:) Nagyon finom lett, és olyan jó idő volt, hogy végig kint voltunk. Na ja, annyira nem jó,mint neked a tengeren, hogy lesüljünk, de kicsit megkapott mindenkit, és így a napernyő is kibontotta a szárnyait. Jól eldumálgattunk, amúgy is ráfért a csapatra. Már rég voltunk így együtt, tudod a szilveszterkor csak.
először is sorbaállította Henike a finom páleszt, hogy meglegyen az alaphang, és jól lehúztuk. Olyan borzasztóság esett meg velünk, hogy nem volt otthon pálinka. De szerncsére estére befutottak Anináék is, és sikerült hozniuk egy keveset, hogy szárazon ne maradjunk. Végre Hencsi ehetett-ihatott, durván három hónapja böjtölt, de szerintem szépen meggyógyult.
Csöpke olyan isteni Rákóczi túróst sütött, hogy csak na:) S persze Ica mama zserbója is adott az érzésnek.Foly. köv.

Töpörtyűk

Virágdíszben

Gyönyörűséges, ahogy a szép szögedi tulipánfák kibontották szirmaikat. Elaléltam. Hogy le ne maradj, lefotóztam:)
Minden hajt, nyílik, a kert is kezd pompázni: hajtanak a málnák, virágzik a josta, mondjuk nem is értem virágot hozott a rozmaring. Meg van zavarodva, teljesen. Talán úgy néz ki, idén szép lesz a sövény végre. Nagyon jól hajtott, és hátha a tavalyi sok hó, az idei lényeges méretű csapadék, na meg a tápanyag megadja neki végre, ami kell. Ültettem négy bokor aranyesőt is, csak, hogy még szebb legyen, s úgy néz ki a héten elültetem az áfonyát: ez tudod miért lényeges.:)
S képzeld tökéletes autónk van már, de kinéztünk egy isteni mazdát, arra gondoltuk elcseréljük, vagy eladjuk, nagyon tetszik nekünk. Szép fekete, természetesen kondis, 5 sebességes, de ami a lényeges, turbó diesel, biztos jól gyorsul. Már a szép lekerekített lámpás, aminek gyönyörű a feneke, hát egy baja van,nincs duplakipufogója:) Igaz, ezt az öcskös tudta volna megcsinálni. S persze ABS,kipörgésgátló, meg ilyen nyalánkságok, s még az ára is jó. Szóval belebolondultunk. Így aztán amiénk kell legyen. Sajna Gézának mennie kell, pedig szerettük, eddig a legkényelmesebb autónk volt.:) Egyébként se kell sokáig megtartani semmit, kivéve a szerelmet. Szoktál magyarul olvasni? Ezután küldök valami gyöngyszemet mindig:Francois Villon balladáinak átköltését most Faludy György kezéből, nem feledve, hogy mindig jön jobb!:)
BALLADA A SENKI FIÁRÓL

Mint nagy kalap, borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség,
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s lehelletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.

Fagyos mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az ősz feküdt,
s így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.

A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom
s így kergettem a Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem,
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem,
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.

S bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, François Villon, fekve,
megáldva és leköpve mindenütt.