Drágám, míg te szafarira jársz, mi itthon megpróbáljuk elfoglalni magunkat mindenféle jóval. Például elővettük a piros kockás plédet, a kosarat és sütöttem egy szalonnával töltött kenyeret, bekészítettem a pezsgőt, a nagy kést és elindultunk. A csajok kis fánkpuffancsokat sütöttek, isteni volt. Sőt volt egy még nem teljesen csaj, alig ötéves lányka is, aki nagyon komoly képpel szállt be a programba. És hiába esett az eső is, végül is a híd alá is mehetünk... Ahogy mentünk is, bár tudod, megnyílt a híd alatt az a bizonyos vendéglátó egység, így aztán továbbálltunk a játszótérig meg sem álltunk. Annyit nevettünk, hogy belefájdult a rekeszizmunk.:) Nem beszélve arról, hogy ma sem kellett betépnünk, a sok nevetéstől felszabaduló endorfinok ugyanolyan hatással voltak ránk, mint az opiátok, s mennyivel olcsóbb is, amellett, hogy ráadásul a szervezetünknek sem okoz gondot.
S csak szólok, a nevetéshez is hozzá lehet szokni.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése