No, Adrikám, pesti lyány lettem: ahogy öreganyám mondaná.:)Csak kapkodom a fejem. Még keresőben vagyok. albérlet után császkálok ezerrel. Addig viszont élvezem a legédesebb középsőm társaságát. Mindenfelé vannak jó helyek, de szerintem csak most tudatosult mit is akarok. A lényeg a fekhely. Egy kisszoba főbérlővel ideális,mivel csak hétköznap vagyok.
Jah, és szemlélődöm, ahogy azt kell. Emberek, típusok, rendszerek, agyak, s mi látszik. Egy biztos, hatalmas merítés adódott. Ebből aztán az is kitűnik, hogy érdekes a tényanyag. Már az első hetemen nem értem rá semmire.:) Ez jó jel. Az első napomon hatig voltam.:)) A nagy barátnőzés, ahogy terveztem elmaradt, ahogy a reggeli uszi is. Sajna. Viszont minden este filmeztünk a kicsimmel. Ez se egy hátrány. S jókat dumcsizunk, meg főzünk felváltva. Tudod, a kísérletek:) hete. De finomak.:) Olyan jó levest főzött a drágám, hogy megnyaltuk a lábujjunkat is. Igaz csak kéz/lábmosás után, s persze esszük már három napja. Tudod mértékkel már bajok vannak.:)Otthon is, én sem tudok kicsit főzni.:) De most én főztem, és csináltam hozzá márványkuglófot, ahogy kell, csokicsurgatással, mazsival, jó vaníliával. Kajálták, két pofára. Pedig hiányzott egy-két dolog, de kreatívan megoldottam. Tudod, ismered. A lényeg a végeredmény, az viszont jó lett.
Még most derítem ki a lényeget:) Ma már lesz rendes helyem, ahogy illik.:) Végre a nyugodt munkavégzés következik. Bár a nyugodtsággal nincs bajom. Ez is érdekes. Olyan zaklatott itt mindenki. Viszont nagyon kedvesen fogadtak. Jó hát nem mindenki. De ezt nem is várhatom el. Végül is emberből vagyunk szőve: érzésekkel, motivációkkal, elképzelésekkel, mintákkal, mifenékkel és fityfirittyekkel:) Ki mivel és ki hogyan. De a zaklatottság az tapintható, mindenfelé. Ez megtestesül az utcán, a metrón, a boltban. Mint egy fájó gennygombóc. Nyomásra robban. Pedig ennek épp ez az ellenszere: akkor gyógyul, ha megnyomják és ürül. Lehet, hogy nem tudják: mit keresne itt egy jó pszichológus, ne tudd meg! Lehet, szólni kéne Szandikának, tudod, még a Zöldfából, tudod, már végzett, ez a munkája. Itt aztán volna kuncsaft.
Persze vannak másmilyenek is. Rendes, kulturáltak. Csak ritkák, mint a fehér hollók, vagy maj később futnak velem össze.
De vannak roppant kedvesek, a beszélgetős fajta. Szerencsére. Így aztán jól telnek a napok. A lányok szanaszét. Bár kiscsibém is itt van, egy háromutcás körben, még nem találkoztunk. Most otthon pátyolgatja a kis icákat:) Nem tudom hogy áll a létszám. Kettő elpusztult, valami rejtélyes betegségben. De biztos nem mérgezés, vagy ilyesmi, inkább betegségnek tűnik. Anina szerint az őszi kisicák nem túlzottan ellenállók, nagyobb a szaporulatvesztés. Hát a legcsúnyácskább maradt meg, a háromszínű, ami biztos kislány.:) Döncike lett, mert kis dundiégó:)
Jah és adós maradtam az isteni levessel. Épp arra gondolt a csibém, hogy legközelebb krémváltozatban adja föl asztalra, egész sokszínű az ízvilága.)
No a többit majd otthonról, puszi és ne légy jó:)!
Csók:Anci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése