Szóval, drágám, mióta várunk már nagyon, rég nem látott kedves barátunk toppant be hozzánk.:)
Egészen Bergendóciából, csak nem mesebeli táltoson, hanem Suzuki lovon. Jöttek, láttak, jó vendégek, ettünk, ittunk, nevetgéltünk. s persze a fiúk: duettben nyomták, mellékelve a képek. Gondolhatod, bájtok meg bitek, programnyelvek, colok, ilyenek, na meg a gigák...:) Érteni értjük már, mégiscsak a XXI. században lennénk, vagy mi fene, de jókat derültünk, mi lányok,ami jelen esetben már csak a duettet jelenti. Hol vannak a régi szép idők, mikor még összes gyermekeinkkel két gépen nyomtátok a háborút,meg a 'nem tom mit'. Akkoriban lövésem se volt, mi nyűgöz le ennyire benneteket: de csak a szép új világ, az akkori Atarival.
S ahogy elnézem, a szerelem töretlen. A számítógép és csodálatos világa. Rendszer-, és bacilusgazdák tömege. Mi lányok meg addig eldumálgattunk a világ dolgairól,a külföldre szakadt gyermekeinkről, a mai nyomorlelkekről, a kényszerűségből vállalt megoldásokról, az egyelszívásról, a lehetőségeinkről, a távolság és a normális családi élet összefüggéseiről, szóval az életünkről.
Miközben a világmegváltás zajlott, mi apróbb kontextusban mozogtunk. A saját közegünkben, közvetlen életterünkben lezajlott óriási változások mibenlétét kutattuk, a saját eszközeinkkel. Bergendócia is ígéretes célpontjává vált a legszélsőségesebb jobboldalnak, minden- és bármi áron megszerezni a 700 fős falu felett a "hatalmat". Hoztak egészen messziről egy szerencsétlen 'villanyszerelőt', aki pártja szempontjaival megmételyezve próbál ott bomlasztani-szemétkedni, ahol tud. Akármennyire is próbálkozott: nem jutott a bársonyszékhez, ami rettentő bosszúval töltötte el. Hozzátenném, a mai jó szakember-hiányos világunkban, nem, hogy a szakmáját, meg abbéli tudását csiszolgatta volna, hogy versenyképes szaktudással magyarok hasznára, meg a saját hasznára váljon, inkább megélhetési politikussá vált, és még megélhetésibbé akart válni, csak ráadásul, hiányos tudással. Még azt sem tudta, hogy az általa kinézett pozíció: társadalmi, se pénz, se posztó, csak a munka, arról nem is beszélve, hogy halvány segédfogalma nincs a világ jelenlegi működéséről, a finanszírozás kérdéséről, csak a, sajnos még ideológiát is nélkülöző 'habzószájúacsarkodás' a sajátja. Szegény kipécézett magyar nagyon déli, nagyon messzi, nagyon kicsi, nagyon megviselt falu bánatára.
Nem elég, hogy a nagy demokratikus országunkban a nagy demokráciában már azt sem írunk, amit akarunk, mert Cohen szerint a Chavez már eldöntötte mire hatalmazta föl a nép. A legnagyobb gond, hogy a nagy megélhetési politikus dinasztiák kitermelték a barmokat, hogy még a maradék kevés erőnket, kicsi vágyunkat is eltiporják. De komolyan azt hiszem, hogy nemcsak a széthúzásért felel a sok szemétláda, hanem, azért is, hogy ide jutottunk. Bár ez minket nem vigasztal, a fejünkre ültetett és életünket elszívó barmok ellen csak egy orvosság van.
Bár ma egész különös a magyarországi élet, s lehet, hogy kívülről talán ijesztő is: de ez a mi hazánk, boldogulnunk kell, a legjobb tudásunk szerint. Még akkor is, ha ha tudjuk, hogy a rettentő hülyéket eltartó nemzetünkről már minden lehetséges pluszt lehántottak.
