Szeretem a hétfőket, a napfelkeltéket és az embereket. Sosem felejtem el, hogy az élet egy álomszerű utazás a mostban.
2011. február 11., péntek
Olaszos vehemencia
Végre együtt! Végre pezsgünk!
jó régen volt már, amikor utoljára így együtt örömködtünk bele a világba! Már a reptéren megkezdődött a hancúrozás, a nevetés, a móka, a kacagás. Hiába, sose feledjük, igazi olaszos hangulat volt mindig nálunk otthon. A csajok megadták az alapzajszintet, erre jött a jó hangos zene, éppen ki tolta be az aktuális kedvencét,ahogy illik. Az egyszerre beszélés, és egyszerre értés folyamata egy korrekt többszereplős biofeddback-hack. Ahogy az már lenni szokott. Igen, lehet, hogy ez hiányzott, hiszen a csöndes mindennapok, a hangos ház immár elcsitult, s csak az ünnepek, a sodró élet hoz egy-két fodrot, foszlányt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése