Hát végre, eljött... Az első bográcsos ideje is. Végre valóban tavasz van, nemcsak a nevében: hanem ízében, színében, leheletében.
S persze ehhez társul a csodálatos négy munkaszüneti nap, ami azért is ilyen csodálatos, mivel hétköznap a családomtól elszakítva élek. Négy csodás nap a családommal, a barátokkal, a kertemmel, a legédesebb labradorommal, és Mokkamakkával, aki úgy dörgölődzik, mint egy igazi cicalány, ámbár kandúr őkelme.
No de félre a tréflivel.
Már a tegnap is egy aktív sokszereplős játék volt. Hiszen.
Hiszen, eldöntöttük: mi legyen a hosszú hétvégén. Ki viszi a kocsit, meg mit együnk, hova menjünk és kivel, na meg a lényeg...
Szóval, bográcsoztunk egy első paprikás krumpli ürügyén.?:) És jó volt. Persze, összedobtuk, és videóztunk is, egy komoly fahasítás érdekében...amit majd jó lesz visszanézni, pont úgy, ahogy most a 10 évvel ezelőtti tanyai két kézzel evést, amely olyan nevetésbe fulladt, hogy nem bírtam abbahagyni. Drága barátném lelte a videót a digitalizálás közben. El voltunk képedve. Így aztán megörökítettük magunkat újfent, 2011-ben a terasz beüzemelése kapcsán a szikrázó tavaszi fényben, a friss tavaszillat kellős közepében, mindenképpen. S persze el nem maradhatott a scrabble, még pedig nem akárhogy vörösborral, s kinek sörrel...
s micsoda szavakat tettünk ki: csakis magyar szavakat, a mindennapi használatra valókat, amiket itt mi vidéken elég jól ismerünk.
Tehát ez egy jó nap volt. Most már a következőben vagyunk. Már aktívkodom a konyhában: sül-föl minden, mi szem szájnak ingere. S futok hastáncolni, aztán bicajra pattanok és irány a szabadság kék madara, majd rácsodálkozom az asztrotájképekre és estére valami ütős is kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése