Vannak napok, vannak percek, vannak idők, melyek csak így jók. Egymással. Már épp időszerű volt. Nem is emlékeztünk mikor voltunk együtt, meg még táncolni...:)
Már a kezdet is klasszul alakult: spontán zenész.:)
Drágám várt bennünket, harapnivalóval, öblögetnivalóval, jó szóval. Aztán irány a No1. Most először asztalt sem foglaltunk, csak úgy letopogtunk. Aztán roptuk. Arról volt szó, hogy mai modern zenére megyünk. Ehhez képest egyszercsak átment a dolog retróba, ami nem rossz, ha a slágereket adják, melyek tényleg a nagyon ütős zenék voltak. Akkor van gáz, ha szegény Dj nem tudja mi volt a menő akkor, s csak a maga kedvére válogat.:((((
Szóval, visszamentünk az időbe, és szemlélődtünk...Mi már ezekre kitáncoltuk magunkat, úgyhogy köszöntük szépen. De a szemlélődés sem rossz. Néhány esetben már tényleg gázok voltak a lyányok és a fiúkák. A jobbik eset többnyire az volt, hogy nem tudták szegények hol vannak, mi történik, meg egyáltalán. S ne gondoljátok, hogy most vetítek, sőt, tompítottam az élét. Nem is tudom, mi ebben a jó. Többnyire én vezetek, így aztán null tolerancia van, citromos vizet iszom csak. Tudom, és nem kérdés. Mondjuk lehet túlzottan jogkövető vagyok, és törvénytisztelő.
De itt, azért, ahánynak slusszkulcsa volt, annyian nem voltunk józanok.:) Ebben én nem vagyok elnéző. Sokszor az élet múlik rajta, ami túl szép, hogy egy idióta miatt véget érjen.
Ami viszont isteni volt, hogy végre éjfél után jöttek a jó zenék, és tombolhattunk kedvünkre. Pillanatok alatt tele lett a parkett, ahogy az várható volt, már majdnem az asztalon kötöttünk ki, de csaknem.:) Végül is Boszniában is csak a kalandtúra endorfinbombája hozta ki belőlem, meg a többiekből. Az egész napos vadvízi evezés után bármi jöhet címszóval...Micsoda feeling volt.:) S már az is a múlt évezredben történ...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése