Szóval nyeregbe pattantunk, s irány a messzeség. Az utak, már ahogy az lenni szokott, szarok, bár még tart a vizesség nálunk, ez annyit jelent, hogy még egy-pár napig lehet bringázni, utána csak homokfutóval...vagy homokugróval...vagy homokúszóval.:)
Egy hibádzott csak a zöld. Amúgy a levegő csodálatos üdesége, a friss szellő és a játékos napsugár jól kicsípte arcunkat, s lepirította, hogy legalább színünk legyen, és ne zöld Bár a zöld otthon tart, hosszan frissen:kinyíltak az orchideák, violák. Legalább bent, kint meg kidugták a fejüket a nárciszok szárai, bepiroslottak a ligetszépe levélcsomói. Kezdődik, ahogy a reklám is mondja.
Ma aktívkodunk, ez a lényeg. Tehát irány a levegő és a mozgás. Persze először bent. Betettük a zsírégetős hastáncot, és ráztunk, forgattuk és ugrándoztunk. Miután istenit hastáncoltunk, a zsírégetős fajtából, aztán rájöttünk óvatosan és módjával, mert a bringához már erőnk sem lesz. (egyébként majdnem így volt.)Egyiptomi ugrós-szökellős hastánc megfelelő mértékben kiváló, de már kezdtük érezni a bokánkat, térdünket, úgyhogy a szendvicskészítéshez fogtunk.
A Zolka-kenyér egyszerűen csodás, földobtuk minden jóval, salátalevéllel, hagymával, majonézzel, szalámival, -természetesen a Pick: Szeged:)-, s ami volt otthon még, egy kis sajttal, erőssel, paprikával. Aztán irány az irány, és nyeregbe magyar(lány)! Oda teljesen jók voltunk, csak visszafelé törte föl a nyereg, amit föltört.:)
A Sziki tavai csodásak, ámbár lepusztultak mostanában, miért van az, hogy fiatalkorunkban minden gyönyörű és fenséges? Ilyen szép természetei képződmény és csak hagyják magára, anélkül, hogy segítenének neki csodásnak maradni. Néhány munkanélküli kéz és máris újra a régi fényében tündökölne. Legalább hat tó összefüggő együttese, amiből egyet használnak igazán, na meg a naturistáké az rendkívül ápolt és karbantartott. Biztos a gazda miatt. A gazda szeme nemcsak a termést hízlalja, hanem egyszerűen nem hagyja az enyészetre, ami az övé. Ámbár az enyészet...érdekes téma.
Micsoda csodás kis helyek és bár van gazdájuk, de mégis az enyészet tombol bennük. A pénztelenség, mondják sokan, pedig nem az. Mikor tanyánk volt, mindig tip-top volt, mert időt és energiát fordítottunk rá. Szerettünk ott és jól éreztük magunkat. Talán ez a kulcs. Imádtuk a zöldjét, a viruló orgona virágokat, a patkányriasztó császár liliomokat, a hóvirágok csodabimbóit. Minden évszak kellemes emlékeit. A dióverést és a zöld dióból a finom zöld dió befőttet.
A csipkerózsikába oltott házak, melyeket klasszikusan beszőtt csak nem a rózsa, hanem az akác,de jó szúrósan és hozzáférhetetlenül. Némelyek egész jók kis pofozásra van szükségük, hogy életre pezsdüljenek, vagy egy sárkánycsókra:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése