Az úgy kezdődött, hogy visszaütött a város. Teljesen kiment a fejemből, hogy ez a hétvége, már az a hétvége. Szeged napja, hídi vásár, lezárás, még mindig nem kész villamospályák, fölbontott utak, feltépett hegek:) Szóval közlekedni, azt nem nagyon lehet, de muszáj, a borfeszten mindenki kint van, ki él és mozog. Négy színpadon nyomatták a mindenfélét, gyakorlatilag karnevál-feelingje volt az egésznek. Ámbár még karneválon sem voltam.
Az történt, hogy természetesen a Zizellákat csak fölköszöntöttük egy csodálatos gyertyafényes teraszos naplementés-giccses vacsival. De ez még nem volt elég. Este volt, és csillagos, és holdfényes, és forró (pikáns 32 fok májusban), így aztán nem kétséges, hogy megtekintettük a szögedi éjt, amúgy boszorkányokkal, meg mindennel.Egy biztos, lemaradtunk a 30Y-ról, na de a Kiscsillagra odaértünk. Ugyan szívbélim nem tudta eszik, vagy isszák, de nem az a lényeg, hanem zene volt és tömeg, tomboló ritmus és arcok a fényben, ismerősök és ismeretlenek. Egy azért megakasztott, vajon hova lettek a kedves szegediek, akikkel együtt nőttünk fel? Vajon tényleg mind az ágyikójában csicsikál??? No de sebaj:) Mi azért nem estünk kétségbe, egyrészt társaságot invitáltunk magunk mellé, az egy másik blogbejegyzés, kire hogyan hat a meghívás, ha hamar készül el?:) Másrészt, mozgásban voltunk. Az összes helyszínt le kellett csekkolni, mármint, hogy minden rendben van-e. Így aztán voltunk a Dóm-téri kavalkádban, a Kiscsillaggal csápoltunk, majd meglátogattuk a Móra-parkot, ám csak épp.:) Robogtunk tovább a Széchenyi térre, ott két színpad is volt, komolyan mondom, mint egy álomszőttes, csak az vesztett, aki otthon maradt. Nem volt olyan rétegigény, amely ezen az éjen ne lett volna kielégítve. S ez még csak a kezdet. Itt dzsesszes beütésen át a táncházi összefogódzott párokig minden volt. Édesem kóstolt egy fehéret is, nehogy már kitikkadjon és természetesen szemlélődtünk rendesen, volt min.Mindenféle variáció felvonult. A szokások egyetemista brancsokon keresztül színre-nemre-fajra való tekintet nélkül, volt aki már a virágágyásban pihent édesdeden, volt aki még csak erősen sietett efelé. Néhányan kult szórakozásba csaptak, s persze olyan is volt, aki csak egyszerűen belső hang által vezérelt önnön magába feledkezés mámorában ringott.
Egy viszont biztos, mi jól éreztük magunkat. Megvolt a retró is ma-tegnap. Ma már máma van? Jesszus. Szóval ma Zséda koncert lesz, úgyhogy egy nagyobb csapattal képviseljük a helyi erőket. Persze azért zökkenőmentes nem volt most sem minden, hiszen sikerült egy bedugott zsinórral kicsapni az áramot a Bagolyvárban, úgyhogy nem győztünk telefonálni, mert nem találtuk a fő villanykapcsolót-órát. Végül a polgárőrség segített, megtalált egy kontaktot, aki elirányított bennünket az igen eldugott, majdnem megközelíthetetlen szekrényhez, így aztán végül retró házibuli is lett.
No csókok, én nem tudok olyan fajta különös dologról beszámolni, mint te, hogy 8 fokkal kevesebb a hőmérséklet, mint az egész földön, de nálunk a pincében lehet hogy nyolc fokkal kevesebb volt, legalábbis egy darabig, míg a táncoló lakkcipők és szandikák, bocskorok fel nem emelték a normális szintre. Bár nem határoztuk meg a normális szintet sem, úgyhogy már megint csak a feltételezés csapdájába estem.:)
Pusz: Anci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése