Az úgy kezdődött, hogy milyen a véletlen:): az istenivel összefutottunk a hatoson:) Csak úgy, épp leszálltunk és ráadásul egész héten kerestük egymást, hogy kicsit beszélgessünk, de nem volt idő. Így aztán megoldódott a szitu és lemondva a másik találkát, átcsúsztatva későbbre meglátogatott szerény, ámde cselédhajlékomban. Tudod, hogy van ez. Főleg, hogy extra habos kávéhoz invitáltam. Természetesen lent, a kertben:) Újbudán:) Na jó,cigizhetett is. Elvégre, nagy már. Dumcsiztunk és nevettünk, főleg e sorsszeszélyen, hiszen annyira akartuk, hát bejött:) Elmentünk a Múzeuméjre kettesben, majd hármasban, majd többesben. Az úgy kezdődött, nem tudom valahonnan ismerős-e neked: hogy megígérték a fiúk, jönnek. Aztán mi kiültünk a MÜPA oszlopcsarnokához egy pohár itallal, a majdnem jeges szélben és vártunk, csevegtünk, nézelődtünk, hogy hol mit nézzünk, melyik tetszetős progi és kiderült egy éj nem elég:)) Mondjuk nem oly csoda ez. Így aztán maradt a Ludwig meg a Moholy- Nagy :) Kétségtelen, jól választottunk. Egyrészt csodás a hely, másrészt az oszlopok alatt a lemenő napban egy pohár jófélével hallgatni a nem tudom hogy hívják zenekart? isteni.:),természetesen videofelvétel is készült:) Nagyon idilli volt, és giccses, ahogy a nap utolsó sugarai körbefolytak a Nemzeti Színház sziluettjén, a kivilágított budai oldal bepofátlanodott a képbe, nem hagyva teret másnak. Ámde, vártunk és dumcsiztunk, a fiúk végül bepunnyadtak, érted. Köszvényes, trottyokként az otthonalvást részesítve előnyben. Se nyüzsi, se pezsgés, se semmi. ÍGy megnéztük először a Moholy-NAgy kiállítást, lapoztunk és nézelődtünk, fotogrammot végül csak nem csináltunk, de fotóztunk és kulturálódtunk, csodálva a lelkes tömeg másféleségét. Na ja, csak péntek éjjel volt, van. Aztán, mikor kicsodálkoztuk magunkat, továbbálltunk a Zwack -Múzeumot részesítve csodás társaságunkban:)
Meg kell jegyeznem, ilyet még nem láttál.:) Nem tudom,milyen előfeltételezésekkel mentünk, de erre nem számítottunk. Vártak bennünket és az épületet dugig megtöltő érdeklődőket egy pohárka jófélével: Unicummal, pálinkával...etc. A csodálatos épületben régi ipari berendezések, italtörténet, a kezdetek, a család története kapott helyet. A logólevédés meg egyszerűen fenomenális volt anno 1898-ban, 400 Ft-ért vásárolták meg a jogot, hogy a vörös kereszt az unicumos jelkép legyen:), maga az eredeti szerződés egyfajta kuriózum az emblémavédelem számára.
S persze megállapítottuk, hogy a népet minden érdekli, ami érdekes, s nem nyilvánvaló:) Szokás szerint tele volt a város kultúrára éhes polgárokkal, persze egy kicsit többen voltak, mint a szegedi múzeuméjen:) a hatos például tele volt. De az éjjeli múzeuméjes járatokon is fürtökben lógtak. Csak mondja valaki okos, hogy nem szomjazzák a népek a kultúrát?? Lehet, hogy ma ez drága? talán azért is voltak annyian... s nem jutottunk el a Nemzeti Táncszínház attrakciójára, na meg az Egry Józsefhez sem, ahogy a PIM is kimaradt, kéne egy egész hét a kultúrának, vagy egy ....? Talán a kultúrára sem egy napra van szükségünk:)
Minden esetre megjegyeztük, hogy sűríteni kell ezt:) Egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése