Szóval az úgy kezdődött, hogy Meli megszületett ma már:), ennek örömére vizsgázott. Pont. Nincs kommentár.
Viszont a triász már nem bírta a bezártságot, s a legkisebbünk meghívására meglátogattunk egy műintézményt vacsora fogyasztás céljából. Ennek okán már napközben nem is ettünk, erős indíttatásunk volt: kienni a vagyonából, vagy ott maradni mosogatni, mondjuk a többiek szeretnek. Én meg nem. :( De sebaj, a dolog már jól kezdődött, ugyanis ebédidőben nem bírtuk tovább, és néhány gombócot megettünk fogyókúrás terápia miatt. Hiszen csak víz. aztán már alig bírtuk ki, de nem ettünk, viszont csak receptekkel őrjítettük egymást. Így alig vártuk, amikor negyed hétkor befutott a kollegina és elindultunk a kinézett és lefoglalt helyre. Igen takaros kis üzlet, még bárhol leülhettünk, és végre eljutottunk a rendelésig. Bár a kievésről volt szó, nem ment.
Pedig gyürkőztünk, mindent bevetettünk, de csak gyönge nők vagyunk:), bár igazi vadásztriászként küzdelem az életünk: ) De ez egy másik lap.
Az örök holnap:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése