Asitz, sütés-főzés, mindennapok ritmusa

A megérkezés öröme, a megnyugvás kellemes érzése töltött el, hogy végre kint vagyok az országból. A csodás út csak rátett egy lapáttal. Egész úton németül tanultam és persze otthon is. Az meglepett, hogy bár német a nyelv, de időnként egy kukkot sem értek a jellegzetes stájer nyelvjárásból. Persze tudtam, hiszem magam is nyelvészként végeztem, hogy igen nagy különbségek vannak tájegységenként a nyelv megformálásában, szavak formájában. A munka, a munkatársak kedvessége átlendített a kezdeti nehézségeken, ami mégis a legtöbbet nyújtotta számomra, Pinky, a támogatása, a kedvessége, a segítőkészsége, a kis Zoé határtalan öröme. A munkanapokat jól struktúrálja az időrendbem, ami talán meglepő lehet nektek, drágáim, képzeljétek kávé nélkül kelek és már csak egy kávét iszom egész nap. S tádám, bizony élek, számomra nagy meglepi. Először is nem hoztam kávéfőzőt, de igazán nem is hiányzik. Ami másik nagy meglepi, igazi tísztítókúrán is vagyok, visszatért a szagokra, különböző egyebekre az érzékenységem. Akárhogyan is van, szeretek itt, megnyugtató és barátságos. Kedvesek az emberek, gyönyörű a táj, barátságos, udvarias az emberek közötti kommunikáció. Most derült ki, mennyire elszoktunk ettől odahaza. Előreengednek a buszon, az ajtónál, a danket mindig bitte követi. És mindenki mosolyog. Persze számomra az a legklasszabb, hogy Pinkyéknél családtagként fogadtak és én kiélhetem magam, pótunokázatok, süthetek, főzhetek kedvem szerint. Nagyon jó, hogy nem vagyok egyedül, bármi van, beszélhetek magyarul valakivel és fordulhatok egy barátomhoz. Egyelőre a karácsonyvárás melletti tüsténkedés, készülés, ajándékok készítése, kreativátásunk kiélése, sütögetés, diszítés, karácsonyi vásáron táncikálás, sok beszélgetés, éjszakába nyúló közös varrogatás, nevetgélés, komoly csevej és csajos dolgok a jellemzőek. Lassan ismerkedem a helyi sajátosságokkal, úttal, hangulattal.