2017. december 27., szerda

Karácsony, Bécs, Bécsújhely, relax a négyzeten

Csodás karácsonyt töltöttünk a legkisebb ugrifülessel Bécsújhelyen. Már a railjettel való utazást is imádom. A napfelkelte is csodálatos. Valamikor, minden reggel élveztem. Mostanában ritkábban. Salzburgban a hegyek közül előbukkanó nap egyszerűen elképesztő. A Salzach partján, az üdítően friss levegőben pedig maga a tökély. Nemhiába, imádom Salzburgot. Majdnem olyan, mint Szeged. Élhető és emberléptékű. Na és a karácsony, rendkívül jól sikerült. A slow jegyében. Semmi rohanás, semmi kapkodás, semmi izgalom, csak pozitív. Együtt a család:) Egyik része. Jól vizsgázott a pulyka, megettük szépen. Az összes glutén és egyéb mentes süti is szépen fogyott, a nyugalmas ebéd után jólesett a nagy séta az Akadémia kertben. Csodás naplementét élveztünk a séta közben. És persze beszélgettünk, nevettünk, együtt voltunk. Nyugalom, relax, csodás jelenlét. Már ránk fért. Na és az éjszakába nyúló scrabble? Mindig öröm, mert játszani jó! Együtt lenni jó! Hazafelé beugrottunk Bécsbe, persze railjettel, mi mással. Fotózkodtunk egyet a Márkusz oroszlánjával a felújított még szebb Hauptbahnhofban. Éjjel érkeztünk. Igen, erről szól a karácsony, az együttlétről. Már szinte el is felejtettük milyen jó ez. Mikor együtt játszottunk még Apcival, meg Eszti mamával, meg Anyuval és mennyit nevettünk. Igen, erről szól. Scrabble-képlelet: https://www.google.hu/search?q=scrabble&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwi4sKbCiarYAhXmK5oKHQUDCegQ_AUICigB&biw=1366&bih=613#imgrc=7MzybekHVDGilM:
https://1.bp.blogspot.com/-_CHdiledRRI/WkN9cxIUDDI/AAAAAAAAHR8/5hBl91pP_gQoUwNk0f2jr-LVIS4NMioQQCLcBGAs/s320/26037041_10211829028069855_1239819958_o.jpg" width="320" height="320" data-original-width="1600" data-original-height="1600" />

2017. december 23., szombat

Színház 2.0 -Amadeus

És megint színház. El bírnám viselni ezt a sűrűséget. Imádtam, imádtuk. Az Amadeus lenyűgőzött bennünket, még a Milos Forman film megnézésére is rávett. Tombolt a közönség, annyira szerette. Nagyon jól játszottak a színészek ez egy príma darab. Nem is értem, hogy nem láttam még eddig. Szeretem a Szegedi Színházat, elkényeztet bennünket szegedi boszorkányokat. Most Terianyuval lassultunk le. Terianyu meg csak fiatalodik:) Csodás este volt így karácsony előtt.

The winter is coming

Végre színház, végre együtt! Minden egyes perce egyszerűen csodálatos. Németh Ákos A tél színművét néztük meg a Szegedi Nemzeti Színház balettermében. Igen ütős és humoros volt. Nagyon élveztük. Pont azokkal a kulturális horgonyokkal játszik, ami számunkra igen otthonos milliőt ad. Volt, hogy együtt énekeltünk a színészekkel, volt, hogy együtt sírtunk és rengeteget nevettünk. Mielőtt azt hinnéd, komédia, csak szólok, hogy csak a dőreségünkön és az elénk tárt saját nyomorunkon nevettünk. Inkább tragédiát láttunk, ámbár a magyar az igazi sírva vigadós nemzet. Igen, egyik szemünk sír, a másik nevet. Jó volt egy kicsit kívülről belesni és megmerülni ebben az életérzésben. A színház már csak ilyen: gondolkodásra késztet és magával ragad. A vastaps után a színészekkel együtt kabátoltunk és hagytuk el a játékteret. Nagyon izgalmas volt számunkra. Csak egy maradt el, autogramot kérni Olasz Renátótól, meg Kárász Zénótól. De sebaj, majd legközelebb! És ez még csak a kezdet, a slow már lassan magával ragad. Ma is színház, ma Mozarttal és Salierivel leszünk, az ő történetük fog elvarázsolni. Imádom a színházat, legfőképpen a szegedit! Köszönöm minden percét!

2017. december 21., csütörtök

Lassulás

Kezdődik a lassulás a karácsonyi őrület előtt. Ami idén, jelentem: elmaradt! Ez tök jó! Nem volt rohangálás az ajándékok miatt, nem volt sorbanállás és idegeskedés a karácsonyfa, szaloncukor, hal, pulyka és egyebek miatt. Tettük a dolgunkat és szép nyugalmasan fordultunk egy kicsit magunkba és voltunk sokat a barátainkkal és a családunkkal. Milyen más ez, mint a jó pár évvel ezelőtti izgalom, rihangálás és ami evvel járt. Ja és el ne felejtsem még bulikázni is voltunk a Hungiban, csak stílszerűen!
A héten természetesen a suli és az edzés mellett rengeteget barátnőztem és most betetőzzük ezt. Ma wellnesz a kedvenc fürdőnkben szaunával,gőzkabinnal, hosszú levezető úszással, aztán holnap egy remekbe szabott színház a barátokkal és szombaton egy másik előadás Terianyuval, majd szenteste kettesben és videochattel a családdal. Egy ugrás a legkisebb ugrifüleshez és vissza, majd jöhetnek a barátok és a család többi része és már várható az év vége. Nagyon ütős és nyugalmas, pont jó befejezés az ötször költözős évemben. Csak ajánlani tudom, lassíts te is! Akivel csak itt találkozom, boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

2017. december 7., csütörtök

Mikulás előtt és után

Költözés megint. Ez most nagyon jól sikerült, pikk-pakk és már kész is. A Salzach partjára kerültem egy aranyos kis lakásba. Mindenem befért és már megint megbizonyosodtam, hogy milyen rendes barátaim vannak ilyen messze az otthonomtól. Sikerült gyorsan elintéznem mindent és egy délután tologattam és húzogattam, nézegettem és szellőztettem. Most jó. Lakályos és csajos, nagyon-nagyon otthonosra sikerült.

2017. november 24., péntek

Csodás fények reggel este

Egyszerűen ragyogó ez a város. Nem hiába a folyó miatt. Csak tükrözi és szikrázik. Ahogy kell. Imádom. Amikor reggel gurulok, nem bírom ki, hogy ne kattintgassak. Nem bírok betelni a látványba. Gyönyörű. Vágyom és eggyé válok vele. Még most dacára a novembernek meleg és napsütéses napok vannak. Persze körben a hegyek havasok, de ez a dolguk.
Kitört az advent és mindenütt forraltborozás és adventi vásár van. Gyakorlatilag az egész város egy nagy vásár. Állítólag idejön fél világ. Emiatt. Hát, nem tudom. Semmi extra, minden ki van világítva, feldíszítve és mindenütt a giccshegyek. Tudom, karácsony, de mégis, ez nem a szegedi. Ott inkább bóvli van, itt meg elképzelhetetlen dolgok elképzelhetetlen anyagból. Tényleg vadászok is ilyeneket, hogy megtudjátok, mik vannak. Mi apátokkal lecsekkoltuk az első vásárt a Sternbrauban. S képzeljétek, angyalka lett belőlem.

2017. november 13., hétfő

Karácsonyig countdown:44, 43...

Újratervezés sokadszorra, de csak sikerült. Elmentünk végre a Salzachsee-hez, igaz sötét volt, na meg eső is. De ez nem akadály két salzburgerinnek. Milyen klassz gondoltuk, de sajna, csak a fényeket láttuk, meg a nagy fene sötétet. Ezt viszont jól. Na oké, hazafelé bedobunk egy sütikávét. Ez is vicces volt. Elfelejtettük, hogy itt hatkor minden bezár. Így aztán se süti, se kávé. Ez egy jó nap. Viszont annyit nevettünk, mint már régen. Tegnap. Akkor kicsit világosabb volt. Viszont mára már a hó is elkezdett szakadni. Sajnos elolvadt. Na és persze, ki ne hagyjam a bulikát. Az is volt, előtte egy sütős délutánon elkészítettem a triplacsokis kekszemet jó kis fitsütiként. Csak étcsoki, ropogós mandula, citrom és egy kevés teljes kiőrlésű liszt kellett hozzá. Természetesen a szeszt is magam gyártottam, jó kis baleiys-t rittyentettem egy pici vodkából. Tudom, a magyar ember roppant találékony. Viszont ehhez sütnöm kellett egy kis gyönge sós túrós ropogósat. Hogy csússzon. Majdnem mindenki eljött és jót beszélgettünk, nevetgéltünk, még egy kilencéves DJ-nk is volt. A Csongor. Még Királyra is sor került, akinek nem írom le a nevét. Viszont meglepődött Csongi, hogy nincs tévém. Azt kérdezte, szegény, mit tudsz itt akkor csinálni? Ezen csak nevettem, aztán bekapcsoltam neki a laptopom és hagytam, hadd játsszon.Szóval jó kis összeröffenés volt. A lakásom apropóján. Megállapítottuk Évával, hogy már csak 44 nap van karácsonyig. Addig adtunk időt magunknak bizonyos alakulásunkhoz. Így aztán beszereztünk némi sportolási kelléket még. Én egy csodás Force ballt hoztam, hogy megerősödjek. Még jógatéglám nincs, de gondolom lesz lassan az is. Szóval edzés, mindennapi nevetés, fit falatok és odafigyelés, ja meg a tanulás ezerrel.

2017. november 9., csütörtök

Októberi nyaralás

Idén a nyár nekünk októberre esett, annak is a legvégére. Együtt volt majdnem a teljes család. Csak a nagylány hiányzott. Unokázhattunk kedvünkre. Végre játszottunk. Persze volt mivel. Hál 'Isten, hogy vannak vásárok. Ennek köszönhető a nagy bőség. Még dzsipünk is van, utánfutóval, ahogy illik faluhelyen. Nevettünk sokat, sütöttem végre sokat, együtt voltunk végre sokat! Már nagyon ránk fért. Zétény egy igazi örökmozgó. Még sütöttünk is együtt. Igazi apja fia. Úgy kezeli a habverőt, kérem, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Azok a reggeli és esti mesézések a mamával, papával. Már el is felejtettük, milyen klassz az, amikor gyerek van a háznál. Gyakorlatilag egy igazi öröm forever. Szakadatlan. S persze ki ne felejtsük, hogy végre balettra is eljutottam, nem is akármire. A Kortársra és a Don Juan és a Feminizma volt soron. Na és a zene, egyszerűen lenyűgöző. Meg persze Terianyu is, hiszen ketten mentünk. Összekötve egy kellemes délutánnal. Barátok, nyüzsgés, bulika, a kolostorbulit ki ne felejtsem. Arra bezzeg összejöttünk. S a végére a slusszpoén. A Budapest Noir egy kávésüti a Freiben és a Ragnarök. Csak így, magyarosan.

2017. október 18., szerda

Countdown 1: Bepakolva

Javában tart a számlálás, centivágás és egyebek, végre elérkezett az utolsó éj. Bepakolva pipa, rendberakva pipa, szemét ki pipa, hűtőből minden ki pipa, virágok megáztatva pipa, ruha kikészítve pipa, lista kint az asztalon pipa. Utolsó adag hagymaleves holnap ebédre, vagy ki tudja?
Mindenesetre nyeregben vagyok, minden értelemben. Holnap végre indulok a rendes éves szabimra Salzburgból. Vár otthon az én édes családom, extragyümiként a Zéti, vagy 20 könyv, amit rukkoláztam és vettem, hogy tudjunk már mit olvasni. Reggel és délután bicajozom, ami nagyon jó döntés, mivel ilyenkor van dugó. Megindulnak a turiszticskik. Bámulászik és kattintgat. Valószínűleg süket, mert nem hallja a csengőmet. És valószínűleg mind, mert egyik sem. Mondjuk nem izgat, a sebességem mellett, bármikor meg tudok állni. Amúgy sem bírok betelni a látvánnyal, ahogy gurulok. Napfénybe öltözik minden reggel a kedvemért Salzburg. Én meg hagyom és csak csodálom. Aztán délután egy másik csoda, mindenesetre tekerek, kisebb lejtők már mennek és csak olyan úriasszonyosan.

2017. október 16., hétfő

Countdown 3,2,1 Start, eközben Hellbrunn 2.0

Már számolok visszafelé, ET haza. Végre, kitört az éves (vénasszonyok )nyári szabadságom. Imádom ezt, ma repülnek a gyerkőcök, milyen klassz ez, repülőn ünnepelni a szülinapot! Három éves a kis boldogságom, egy tündér és csak a miénk lesz végre. Annyit játszhatunk, amennyi jólesik. Végre együtt, végre otthon! Persze, azért a könnyű nyáresti sétákat nem hagytam abba, hiszen varázslatos az októberi ványasszonyos nyár. Hellbrun jött sorba újra, most egy kicsit többet láttam belőle. A giccshegyek és az össze nem illő dolgok tárháza, a húsz centis tó, na meg a képre kívánkozó idillikus látvány.