2017. augusztus 17., csütörtök

Születésnap idegenben - óvatosan adagolva

Csak hogy tudd, szar, tök egyedül eltölteni a saját születésnapodat egy idegen országban, ahol csak ismerősök és kollégák, sporttársak és tanulótársak vannak. Óvatosan adagolom az ismeretségem, a sok megégés miatt. Magyar magyarnak farkasa. Vagy néha nem. Most érzem csak igazán, mit tett velünk ez a tetves banda. Az egész család egy ötszögű, minimum 400 km, maximum 14000 km távolságú csúcsokban csücsül. Az isten, aki nincs, áldja az internetet, hogy élőben beszélgethetünk bármikor egymással. Ez adja a tartást, a gerincet a mindennapokhoz. Persze a születésnap különleges. Lista, számadás, jöhet a Konrád Adenauer. Aztán feketén-fehéren kiadja, mennyire pozitív, vagy negatív a változás. Meg, hogy kellett-e, vagy ki kellett volna tartani otthon. Igen, kedves Viktorom, hiányzik a házam, a hazám, a családom, a barátaim, az augusztusi perzselő alföldi napsugár, és minden, ami az otthont jelenti. Tágabb vagy szűkebb értelemben. S persze a csodálatos anyanyelvem is hiányzik, amelyen olyan árnyaltan tudok mindent kifejezni és téged is el lehet küldeni a bánatos f×szba. Persze én jöttem el, a jó dolgomban. Mert nem tetszett semmi, még ha színes üveggel vakarták volna a seggemet, az se. Egyike vagyok az ötszázezer magyarnak, aki kitántorgott családdal, vagy anélkül akárhova, ahol emberszámba veszik. Nem vegzálják, hanem egyszerűen csak hagyják élni. Ausztria jó választásnak tűnt. Csak arra nem gondoltam, hogy a sok magyar nem mindig szerencsés. Kicsit beszélni németül a legnagyobb hiba, amit elkövettem, mikor kijöttem. Ki van az ember lánya szolgáltatva mindenkinek. A segítőkész magyaroknak főleg. Ma már nem beszélek magyarul, ha magyar szót hallok. Kiölte belőlem a tapasztalat. Persze vannak pozitív esetek is, csak ritka, mint a fehér holló. Én is jó választásnak tűntem mindig, a fene a dolgos magyar virtusomat, meg a segítőkészségemet. Velem mindig jól jártak. Egyre jó volt a szocializmus, megtanultam dolgozni, alaposan és sokat. Ötven felett itt állok, alapvetően pozitív hozzáállással, jó kedéllyel, ritka rugalmas flexibilitással, mindenféle előítéletmentesen egy idegen országban, az ellopott nyugdíjam miatt. Ötvenévesen kell újra egy egzisztenciát felépítenem. Ötvenévesen kell újra a béka segge alól kezdeni, vagy még lejjebb. Erre azért nem számítottam. Ötvenévesen újrakezdeni, majdnem késő, főleg, hogy a mai halálozási listák aggasztóak. Egyre fiatalabbak esnek össze és halnak meg. Ahogy a Kispista is. Csak összeesett és két nap után lekapcsolták a gépről. Csak negyven volt. Persze, a stressz. Vagy, ki tudja. Nem tudom, az ötvenes években hogy bírták a szüleim? Amikor kicsi voltam, sohasem láttam őket gondterheltnek, ha velünk voltak. Igen, talán ez a hiba, nincs gyerek a közelemben. Egy gyerek mellett nem érsz rá szomorkodni, ott van a 24 órás felelősség és munka. Ráadásképp bearanyozza a napodat. Mindet. Szóval, ez az első szülinapom idegenben, tök egyedül. Az első ilyenem. Néztem a gyönyörű orchideámat, nevet is adtam neki, MirabellaGéza lett, amilyen az ország is. Kicsit hercegnős, de folyton kilóg a dirndli alól valami oda nem illő. Tehát az összes isten éltessen, az ördög ne vigyen sokáig, a fülem érjen bokáig!

2017. augusztus 11., péntek

Városi séták - egy újabb nap a paradicsomban

Szeretünk járni egyet ketten, csak úgy. Ezt most jó sokszor megtehettük. Salzburgot körbejártuk, hegyre föl-le, Mirabellbe ki-be, Mönschbergbe föl-le, GPS-szel mindenhova. Közben csak beszélgettünk és nevetgéltünk. Adva az endorfinképződésnek egy löketet. Minden időben séta. :) Ha borongós a kedved, ha jó, munka után csak menjünk és csodáljuk a várost. Egyszerűen nem tudtam mindent megmutatni, de majd legközelebb :)

Kisesti séták, például a Mönschbergen

Végre felmásztam a mögöttem magasodó hegyre. Irány a tető, csodálatos látvány tárult elém. A hegyek ölelésében lágyan kígyózó Salzach mellett kastélyokkal, várakkal, templomokkal terpeszkedő város megérintett. A hegytetőn félúton mintha egy faluba csöppentem volna. Tehenek, borjak legelésztek a szemtelenül dús zöldben. Na ja, mindennap esik. A hegy. :) Beleütköznek a felhők, ez volt a Bakonyban is. Mindig az esős oldalon vagyok. De szeretem. Az esőt is. Már Leogangban is bevezettem a kisesti sétákat. 1-2 óra föl és le teljesen feltölt és szinte újjászületsz tőle. Bámulatosan jó kardióedzés, pláne, ha egy kis lépcsőfutással még fokozni tudod. Reggelente a legjobb a hegyen átvágni. Friss és harapni lehet a levegőt. Már túl vagy az edzésen és endorfinokkal töltekezve érkezel a munkahelyedre. Érdemes kipróbálni bárhol és akárhol. Érdemes elkezdni akármikor, de leginkább most! Jó kisesti és reggeli sétákat!

2017. augusztus 7., hétfő

Salzburg, te csodás vasárnapi flohmarkt-kal

Átnyergeltem Salzburgba, most már salzburgerin vagyok :) Hegyek, csodás klíma, éjjel hűs, nappal meleg, folyó, sok eső, mosolygós emberek és fesztivál állandóan. Mintha Szegeden lennék. Már voltam a Mozarteumban koncerten is. Fantörpikus volt, csak kicsit alul voltam öltözve. Még szerencse, hogy aranyszandálban nyomtam. Kellemes város, élhető. Még a megaflohmarkt-on is voltunk hétvégén. Igaz, ez már 5,3 km tőlem, Salzburgot elhagyva Himmelreichban. Mindenféle volt itt, pár euróért. Egy tunéziai fickó fűszereket árult, valami isteni illata volt. Na és a színek? Egyszerűen mennyei.