Harapni lehet a levegőt, a méteres havak szinte vakítanak, mindenfelé boldog sízőket látni mindenféle korban. Ez valami nemzeti specialitás lesz. Itt mindenki síel, vagy járja a természetet. Ez helyes, én meg sétálni szeretek, különösen az úgynevezett "Kis esti sétát". Nincs is annál jobb, mint egy jó barátoddal nekiindultok és csak mentek-mendegéltek és hallgattok, beszéltek, suttogtok, nevettek, ahogy tetszik. Karolám, drágám, mindig eszembe vagy, azok a Duna-parti séták, megkerülve a Margitszigetet, úgy éjféltájt...Sokszor emlegetlek. Sajnos, mindig csak éjjel. Nappal az irodában dolgoztunk, s valahogy mindig besötétedett, mire hazaértünk. Na és a lépcsőn borozás, rémlik -e, utána már csak ráadás s "kis esti séta". Mindig kisimulva és lenyugodva értünk haza. Emlékszel az általam megbámult loftlakásra, vagy az általad respektált csodazöld Jaguár áramvonalára? Mennyit nevettünk és csak mentünk, ugyanarra, másfelé, ellenkezőleg, ahogy tetszett.
Na újra elővettem a kis esti sétát. Itt a hegyekben új értelmet nyert. Most rám sötétedik, csak most más miatt. A hegyek. Eltakarják a napot, egy idő után. De mindig gyönyörű, mindenképpen. Mindenféle utat próbálok, nem járt utakat is. Ez csodás itt. Ma fényes napsütésben sikerült elindulnom. Egyszerűen mennyei. CSak baktattam fölfelé, aztán meg lefelé, a látványt meg csak ittam be, minden érzékszervemmel. Ahogy faltam a métereket, úgy csillapodott le az elmém, a lábam örömteli hóroppanásokkal figyelmeztetett az újszerű élményre. Direkt begyalogoltam a friss hóba, az első nyom az enyém lett. Néhol trillázott egy madár, bár látni nem láttam, csak hallottam. Én csak ballagtam, föl meg le. Csodás levegőben, gyönyörűen káprázó tájban evilági gondolatokkal, túlvilági ihletekkel. El kell ide jönnöd, mindenképpen. Hogy tetszene neked...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése