Holiday, avagy egy salzburgi lány nyaralása

Egy máltai nyaralás képével indítok. Vérzik a szívem, bár igazán az Adriáért rajongok, gyermeki örömmel. Minden augusztus 20-át azért vártam, mert többnyire akkor indultunk. Öten, majd négyen, aztán csak hárman. Aztán újra négyen.Szeretem az augusztust, a szülinapom miatt persze én ilyenkor húzom meg az adatokat. Számok, teljesítmények, eredmények.Mi teljesült, mi maradt meg továbbálmodni való vágyaknak. A csodás nyaralások mélyen beégtek az emlékeimbe. A kis családunk mindig imádta a tengert, ami egyértelműen az Adria volt és lesz. Persze egy kis Málta is volt, de sajnos nem elég hideg, kivéve májusban. Augusztus azért is szép mindig nálunk, mivel ilyenkor nyaraltunk, vagy szeptemberben. Idén kimarad.

Nyelvet és országot váltottam. Ez az ára. Kicsit szomorú vagyok, de egyben boldog is, mivel megszabadultam az eszement országomból. Igen, viktorics elvtárs, az én országom. Ne feledd. Sajnos, nekem nincs még egy ötven évem, hogy kísérletezz az életemmel és ahogy a nagyapámat, apámat tönkretette a kib×szott rendszered, engem nem fog. Ne nézz hülyén, mert ennél idiótább már nem leszel. Azt hiszem. Bár az élet mindig rácáfol. Mindegy is, már nem baszakodhatsz. Így végre nyugalmam van. Igaz, idén nem nyaralok. Pedig nem iszom, nem dohányzom. De most így jó. Lejárok a Leopoldskon Freibadba minden délután. Pont olyan hideg, mint az Adria. Salzburg, pont olyan forró, mint Horvátország nyáron. Ki gondolta volna? Azt hittem, itt csak méteres hó és hideg van. De tévedtem.Csodás a klímája, kedvesek a polgárai. S most már én is egy vagyok közülük. Egy salzburgerin. Szeretek itt. Nemcsak a klíma. Képzeld viktorics, minden működik, mert ami jó, azt nem rontják el. Minden ki van találva, nem kell újrafeltalálni, sógorokkal közbeszereztetni. Persze, nem mondom, hogy minden tökéletes. Mert az vibráló negyvenfokos meleg itt nem olyan, mint a Tisza parton, otthon, de meg tudok evvel barátkozni. Amúgy is flexibilis és mobilis vagyok. Mert ilyenné kellett válnom. S egyébként is képzett krízismenedzserként a változásokat menedzselem és szeretem. Hiszen az élet egy állandó változás, nincsenek fixpontok. Ez a jó végszó.