Javában tart a számlálás, centivágás és egyebek, végre elérkezett az utolsó éj. Bepakolva pipa, rendberakva pipa, szemét ki pipa, hűtőből minden ki pipa, virágok megáztatva pipa, ruha kikészítve pipa, lista kint az asztalon pipa.
Utolsó adag hagymaleves holnap ebédre, vagy ki tudja?
Mindenesetre nyeregben vagyok, minden értelemben. Holnap végre indulok a rendes éves szabimra Salzburgból. Vár otthon az én édes családom, extragyümiként a Zéti, vagy 20 könyv, amit rukkoláztam és vettem, hogy tudjunk már mit olvasni.
Reggel és délután bicajozom, ami nagyon jó döntés, mivel ilyenkor van dugó. Megindulnak a turiszticskik. Bámulászik és kattintgat. Valószínűleg süket, mert nem hallja a csengőmet. És valószínűleg mind, mert egyik sem. Mondjuk nem izgat, a sebességem mellett, bármikor meg tudok állni. Amúgy sem bírok betelni a látvánnyal, ahogy gurulok. Napfénybe öltözik minden reggel a kedvemért Salzburg. Én meg hagyom és csak csodálom. Aztán délután egy másik csoda, mindenesetre tekerek, kisebb lejtők már mennek és csak olyan úriasszonyosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése