Csak fölmentem a Gaisbergre, bár nem voltam túl jól. Benyeltem valamit, de fönt a friss levegőben már sokkal jobban éreztem magam. Aztán egyszer csak szemeztünk az őzzel, és csak én fotóztam. Csodás út kanyargott föl, végig a felhőkben. Középen egy kis napsütés fogadott, de fönt egyre jobban gomolygott a köd. Persze a mamutot is megtaláltam, egy gyors szelfi aztán irány lefelé. Alig mentem 500 métert, mintha leszakadt volna az ég. Egyszerre azt se láttam, hol vagyok. Hopp ennek fele se tréfa. Úgyhogy szedtem a lábamat a buszhoz. Még pont elértem.
Így ez a világ leggyorsabb hegyi túrája volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése