Idén a nyár nekünk októberre esett, annak is a legvégére. Együtt volt majdnem a teljes család. Csak a nagylány hiányzott. Unokázhattunk kedvünkre. Végre játszottunk. Persze volt mivel. Hál 'Isten, hogy vannak vásárok. Ennek köszönhető a nagy bőség. Még dzsipünk is van, utánfutóval, ahogy illik faluhelyen.
Nevettünk sokat, sütöttem végre sokat, együtt voltunk végre sokat! Már nagyon ránk fért. Zétény egy igazi örökmozgó. Még sütöttünk is együtt. Igazi apja fia. Úgy kezeli a habverőt, kérem, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Azok a reggeli és esti mesézések a mamával, papával. Már el is felejtettük, milyen klassz az, amikor gyerek van a háznál. Gyakorlatilag egy igazi öröm forever. Szakadatlan.
S persze ki ne felejtsük, hogy végre balettra is eljutottam, nem is akármire. A Kortársra és a Don Juan és a Feminizma volt soron. Na és a zene, egyszerűen lenyűgöző. Meg persze Terianyu is, hiszen ketten mentünk. Összekötve egy kellemes délutánnal. Barátok, nyüzsgés, bulika, a kolostorbulit ki ne felejtsem. Arra bezzeg összejöttünk.
S a végére a slusszpoén. A Budapest Noir egy kávésüti a Freiben és a Ragnarök. Csak így, magyarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése