Végre színház, végre együtt! Minden egyes perce egyszerűen csodálatos. Németh Ákos A tél színművét néztük meg a Szegedi Nemzeti Színház balettermében. Igen ütős és humoros volt. Nagyon élveztük. Pont azokkal a kulturális horgonyokkal játszik, ami számunkra igen otthonos milliőt ad. Volt, hogy együtt énekeltünk a színészekkel, volt, hogy együtt sírtunk és rengeteget nevettünk. Mielőtt azt hinnéd, komédia, csak szólok, hogy csak a dőreségünkön és az elénk tárt saját nyomorunkon nevettünk. Inkább tragédiát láttunk, ámbár a magyar az igazi sírva vigadós nemzet. Igen, egyik szemünk sír, a másik nevet. Jó volt egy kicsit kívülről belesni és megmerülni ebben az életérzésben. A színház már csak ilyen: gondolkodásra késztet és magával ragad. A vastaps után a színészekkel együtt kabátoltunk és hagytuk el a játékteret. Nagyon izgalmas volt számunkra. Csak egy maradt el, autogramot kérni Olasz Renátótól, meg Kárász Zénótól. De sebaj, majd legközelebb!
És ez még csak a kezdet, a slow már lassan magával ragad. Ma is színház, ma Mozarttal és Salierivel leszünk, az ő történetük fog elvarázsolni. Imádom a színházat, legfőképpen a szegedit! Köszönöm minden percét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése