Ma lenne 90 éves a világ legszeretőbb, legdrágább Édesapcikája. Minden Piroska napon megünnepeltük, bár sosem szerette az ünneplését, na meg a gyertyák?! Akár Eszti mami, a kort kortalansággal szemlélte. Imádtuk és imádott mindannyiunkat. A legszebbé tette az egész életünket. Nem láttam szomorkodni, sírni is csak a Mama temetésén. Mintha az egész élet egy nagy boldog csomag lenne... Pedig? Nem volt könnyű élete, Ancival sem. Ő csak kitárta a szívét és szeretett, határtalanul. Egyszerűen imádtam ezért.
Az élet nem habostorta, mondta sokszor.
Amikor az ujjaimat vezette a Csodálatos szénatom lapjain, hogy szépen megtanuljak olvasni, mert az egyik legjobb dolog az életben.
Vagy amikor senkire nem számíthattam gyerekként, csak rá. Igen, mindig mellettem állt és támogatott.
Amikor átvettem a diplomámat, reméltem lát engem föntről. Büszke és örömmel tölti el az érzés. Ahogy engem is. Igazad volt, a legszebb öt évem volt a Szegedi Egyetemen, ott ahol Te is tanultál.
Amikor nem értettem valamit, olyan egyszerűen magyaráztad el, mintha magától értetődő volna és tényleg egyszerű. A világ legjobb tanára voltál.
S nemcsak nekem, a csodálatos gyermekeimnek, az unokáidnak is. Imádtak és imádtad őket.
Csak a sorsod nem volt egyszerű, kegyetlenül könyörtelen és kevéssé szerető, irgalmatlanul rövidre szabta földi életed velem, velünk.
De igazán soha nem hagytál el bennünket, bennünk élsz, szavaid visszacsengenek a fülünkben, sokat emlegetünk. Mennyit nevettünk, pedig sokszor nem is volt miért. A humorod örök, a földi pályafutásoddal az egész családunkat feltöltötted. Annak örülök, hogy az utolsó éveidet szorosan velünk, együtt a családdal, tényleg örömben és egymásra figyeléssel töltöttük. A mindenünk voltál, s a mindened voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése