Gondolatok, de már nem a könyvtárból

Új kedvenc könyvem van: A Minou szigete, egyszerűen letehetetlen. Természetesen a tanulószótáram mellett. Mint tudjátok a német nyelvben merülök el egyre jobban. Még nem tökéletes a tudásom, de alakul. Most ismét túl vagyok egy vizsgán. Így most már képes vagyok megértetnem magam. És ez csak a kezdet. Ahogy Tajti doktor úr mondta, akkor lesz nekem is jó, ha képes vagyok az intellektusomat is átadni. Szóval egyelőre még fejlesztés ezerrel. Majd egyszer a G×cinek meg kell köszönjem, hogy ilyen csodás helyre hozott a kétségbeesés az otthoni viszonyok közül. Nélküle sosem jutottam volna ide. Sosem kezdtem volna birkózni a némettel. Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem élhetek a saját csodás házamban... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem bámulhatom a csodás napfelkeltét a kertemben... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem simogathat a lágy magyar szellő bicajozás közben... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem tarthatok kutyát, aki mindig szeret és akit én is imádhatok... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem beszélhetek az anyám által adott isteni nyelven a legbonyolultabb szófordulatokkal és függőmondatokkal... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem sétálhatok ki a szeretteim sírjához, amikor szeretnék... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem ölelhetem meg, amikor csak akarom a barátaimat... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem lehet együtt egyszerre, egy helyen az egész családom... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem kaphatom el a drága unokám összes pillanatát, ahogy az első lépéseket megkezdte... Persze, evezzünk könnyedebb vizekre. Túléljük ezt is, isten áldja az internetet, valós idejű kép-hang mellett beszélgethetünk mindenkivel, akárhol van a világon. Ugye, húsz évvel ezelőtt ez még a scicion fiction volt. Képtelefon? Szerencse ez számunkra, így olyan valós kapcsolatot építhetünk a kis unokánkkal, amilyet mi sohasem a saját nagyszüleinkkel.

Na de vissza a gondolatokhoz. A Mama gondolataihoz visszatér Minou :" Látod, Minou, ha egy kis örömet hozol a házba, mintha egészen megváltozna minden. Varázslat." Imádtam minden szavát. Vagy egy másik mondatát: "Fontos, hogy, hogy az ember hagyja a gondolatait útra kelni, ne tartsa őket rövid pórázon, ahogy a kutyákat szokás." Persze megérdemli a könyv a külön posztot is, így nemsokára kaptok egy kis ízelítőt az olvasmányélményeimből idegenben. Azt még nem is mondtam, hogy főzés közben támadnak a legjobb gondolataim. Talán, mert imádok főzni, na meg gondolkodni. Mert a széles látókör mindenkinek jár. :)