2018. április 24., kedd

Laza tekerés hegyre föl és hegyre le, avagy mire jó a hétvége?

Kitört a bicikliszezon végre! Itt van mindkettőnk bicaja, sőt a barátosném is vett egyet. Mondjuk nem a Fahrradbörzén, mert oda nem jutottunk el. 1600 bicaj lelt gazdára a börzén, ez egészen elképesztő. Amúgy lakáscsere miatt nem jutottunk el. Minőségi változások történnek, de ne szaladjunk előre:) Egyelőre minden a megfelelő kerékvágásban halad. Amire koccintottunk a Tortenmacherben a pálinkás trüffelgolyóval. Egyelőre ez is maradjon titok. Végre előkerültek a bicajok, körbekarikáztuk a várost, húú, nagyon klassz bicikliutak vannak, mondjuk végig a Salzach partján. Én ezt szeretem a legjobban. ÉS, megtanultam váltani! Ez aztán a valami! Hegyre föl és hegyre le. A mostani hétvége pont erre való volt, 28 C mellett vakító kék ég, türkiz ragyogású folyóhullámok és mindenütt virágba borult cseresznyefák, almafák, gesztenyefák. Zöldbe borult Salzburg.:) Akármerre kerekezel fölötted tornyosul a Festung, és bármerre fordulsz egyszer csak a folyónál találod magad. Mindenütt emberek feküdtek, ültek a fűben, lépcsőn, vagy a napozóhídon (Ez milyen már?). Ilyen is lehet egy folyó. Igazi zöld utca, a pihenés szigete, a nyugalom és a találkozás színtere. Igen, szeretnék ilyet nem csak Salzburgban, meg Párizsban, hanem Szegeden is a Tiszán. Legalább húsz éve mondogatják, de semmi sem történik, talán a kutyapárt megcsinálja. Végül is ők nem ígérgetnek, csinálják. Oké, mellőzöm a politikát. Ott tartottam, hogy mindenütt emberek, akik élvezik a hétvégét, a napsütést, a barátokat és a jó levegőt! Milyen egyszerű recept hétvégére, ugye?
Na mi is előadtuk ezt. Elbicikliztünk Hellbrunnba, ott piknikeztünk egyet az almafa alatt a Festung látványa mellett. Laza 15 km. Persze kicsit több volt, hiszen az új lakásunkat is útba ejtettük és így már 22 az a 15 km. Viszont keresztbe-kasul bicajoztunk, mindenütt rengeteg kerékpáros volt. Aztán rájöttünk, hogy most van a Fahrradstag, így nem csoda, hogy akinek kedve volt az lóra pattant. A csodás napsütés csak fokozta az élvezetet. Mondjuk, jól bekenekedtünk, mert hirtelen 4-5 az UV és az eddigi szürkeség után gyors égéshez vezet. Ámbár, eddig az Untersberg tetején töltekeztünk, ahol szintén mindig süt a nap a felhők felett. A hó miatt is folyton krémeztük magunkat, hogy le ne égjünk. Így aztán, már jó a színünk. :) Szombaton, persze úszni szerettünk volna a tavaly olyan sokat tesztelt Freibad Leopoldskronon, a csodás türkiz habokban. Be is mondta a rádió, hogy kinyit fürdő. Csak azt nem, hogy majd hétfőn:) Így odakerekeztünk időben és sajnos, a zárt ajtók fogadtak bennünket. De nem estünk kétségbe, elmentünk a patak partjára egy kicsit. Aztán újra lóra és irány Hellbrunn alle, majd Évi. A páromat is bemutattam Omának, kicsit beszélgettünk, aztán kiültünk napozni, beszélgetni egy kávésüti mellett. Jól eltöltöttük az időt, aztán irány haza az isteni gulyásomhoz. Még este egy ráérős fagyizás kettesben és még előttünk a vasárnap is. A vasárnap is csodásan indult, egyre melegebb lett, úgyhogy jó korán megfőztem a brassóit. Tökéletes lett, ahogy azt már megszoktuk. Készítettem egy kis császármorzsát is hazai baracklekvárral. Természetesen a bicajozás nem maradt ki, újra egy laza 20 km befigyelt. Annyira jólesett. Igen, mindig is imádtam bicajozni, de itt klassz is. Mindenütt megadják az elsőbbséget, segítőkészek. Hihetetlen élmény. Meg a váltó használatából adódó zökkenőmentes vezetés is. Végre ez is megvan, végre együtt, végre ketten!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése