Szeretem a hétfőket, a napfelkeltéket és az embereket. Sosem felejtem el, hogy az élet egy álomszerű utazás a mostban.
2018. április 10., kedd
Voks'2018, Wien -gondolatok abált szalonna főzés közben
Imádom Magyarországot minden nyűgével, bajával együtt. Természetes volt, hogy bár már lassan második éve outsider vagyok, de elmegyek szavazni. Meg is beszéltük, hogy Bécsben találkozunk a választás napján a magyar nagykövetségen. Az első amit észleltem a csodás tisztaság mindenhol. Aztán nem tudtam, mi nem stimmel? De rájöttem, ugyanolyan szép, mint Pest, csak a házak tiszták, nem kormosak és koszosak. Nem is értem hogyan lehetséges. Persze, mindjárt Esterházy neve jött velem szemben a többemeletes kávézó oldalán. A magyar nagykövetség csodálatos és gyönyörű a Bankgassén. Bent is minden rendben volt. Kivéve, hogy nem értem a szavazópolgárokat. Hogy lehet, nem tudni, hogy csak úgy nem tud ide besétálni senki, át kell jelentkezni először, aztán lehet élni a kemény küzdelmek által kivívott szavazati jogunkkal. Főleg, hogy a világ jelentős részén a nőknek egyáltalán nincs beleszólásuk a világ dolgaiba, de még a saját életükbe sem.
Voksoltunk, aztán irány egy kávé a Café Freiben. Jót beszélgettünk, kávéztünk, sütiztünk a család legkisebbjével. Nagyon klassz volt. Már nagyon hiányzott nekünk. Sajnos a városnézésre most nem maradt idő, hiszen másnap mindenki dolgozik, nekünk még 2,5 óra vonattal. Így aztán eldobtak a gyerkőcök az állomásra és éppen elértük a vonatot. Most nem realjettel mentünk, de a westbahn is rendben van. Kényelmes és szép emeletes vonat.
Estefelé még a kis esti sétát beiktattunk egy fagyizás mellé. Láttuk, hogy kivirultak a magnóliák itt is, ahogy Szegeden is. Mondtam én nektek, hogy majdnem olyan Salzburg, mint Szeged, csak hegyes. Fesztiválváros a folyó két partján, kedves, barátságos, mosolygó emberekkel. Magnóliákkal a Mozart szülőháza előtt. Szóval mint otthon. Csak más a folyó illata. Ja és mindig esik valami. Frühregen, ahogy itt mondják. Itt az esőre van százféle kifejezés,a helyzettől függően.
Sajnos, a csodálatos családdal eltöltött idő és a kormányváltás hangulata elillant éjfél után, amikor bejelentették, hogy a G×cipárt nyert, és így is kétharmaddal. Egyszerűen nem bírtam megemészteni és letaglózott. Ennyit erről. Az ország jövője elillant, ennyi volt.
Címkék:
de már minek? Café Frei Wien,
hátha hazamehetnénk,
követségi szavazás,
külföldön élő kivándoroltak,
magyar választás18,
nemadunkanegyvennyolcból,
outsider,
voks'2018,
Wien
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése